Pages

2015. március 27., péntek

Huszamacu Fujo: Beszélgetés önmagammal avagy kétszemközt (Hitori Mondo, 1823)


Kérdés Milyen célból játszol a sakuhacsin?

Válasz Nem valamilyen célból teszem. Játszom rajta, mert szeretek rajta játszani.

Kérdés Tehát a sakuhacsi haszontalan hangszer?

Válasz Nem, nem haszontalan hangszer. A sakuhacsi zen buddhista hangszer. Nem szabad ennek figyelembe vétele nélkül beszélni róla.

Kérdés Hogy értendő az, hogy a sakuhacsi zen hangszer?

Válasz A három világ (múlt, jelen, jövő) egyikében sincs oly létezés, amelynek ne lenne zen természete. Egyáltalán nincs e természet nélkül semmi. Ám ezen túlmenően, a sakuhacsi nem egyszerűen egy hangszer, amit megszólaltatunk azért, hogy zene szóljon. A sakuhacsi játék lélegzeted ritmusát követve saját zen gyakorlatoddá válik.

Kérdés Ha azt állítod, hogy a sakuhacsi lényegének megragadása meghaladja az értelmet[1], akkor hogy beszélhetsz egyáltalán róla?

Válasz Kiterjeszteni az értelmet addig, amíg tudod, és aztán túllépni rajta: ez a felfoghatatlanhoz vezető út. És ez egyáltalán nem korlátozódik csak a sakuhacsira.

Kérdés Akkor viszont kérlek magyarázd el értelmesen, amit csak elmagyarázhatsz.

Válasz Ez észszerű kérés, mégis nehezen teljesíthető. Ha nem mondok semmit, esetleg azt gondolhatod, hogy a sakuhacsi játék főként a világnak szól, nem pedig saját magadnak.

Kérdés Hogyan játszol magadnak, s hogyan a világnak?

Válasz Ha nem saját magadért játszol, vagyis nem egyszerűen csak fújod a bambuszt, kerülve minden irigységet és vágyat, nos, akkor nem zent gyakorolsz. Ha nem lelkesít az, hogy átalakíthatod elméd, akkor nem fog áthatni semmilyen belső misztikum érzete. Ha azonban kerülöd az irigység világát és kézben tartod elméd, egészen természetes módon közvetlen és feddhetetlen emberré válsz. És ha valaki közvetlen és feddhetetlen emberré válik, az talán nem jó a világnak és nem jó magának is?

Kérdés Miféle ember volt Fuke zendzsi[2]?

Válasz Nem tudom. Kérdezz olyat, aki többet tud a zenről.

Kérdés Talán nem Fuke volt a sakuhacsi játék protagonistája? Lehet valaki egy szellemi út híve anélkül, hogy tisztában lenne annak eredetével? S ha valaki mégis ezt teszi, az nem az éretlenség jele?

Válasz Ha azt mondom, hogy nem ismerem Fukét, azt magamnak mondom, annak, aki tisztában van azzal, honnan ered a sakuhacsi játék. Fuke megvilágosodott ember volt, de nem hinném, hogy a sakuhacsi játék révén kereste volna a megvilágosodást. Nem lehet őt összehasonlítani egy olyan tudatlan vakkal, mint amilyen én vagyok, aki azért játszik sakuhacsin, mert szeret játszani rajta, s aki csak lépésről-lépésre értette meg azt, hogy a sakuhacsi zen hangszer. Ha játszott is Fuke sakuhacsin, az csak átmeneti szeszély lehetett. Az ő hangszeres gyakorlása és az én évekig tartó képzésem nem vethető össze egymással. Ha Fuke feltámadna, s itt, velünk együtt élhetne, biztos, hogy belevágna a képzésbe s megkérne, mutassam neki is az utat. Még ha birtokodban is vannak források Fuke idejéből, s mindent tudsz az életéről, csak éppen megvilágosodásának módját nem ismered, nos, akkor nem ismered Fukét. Másfelől, ha netán valaki nem tud semmit Fuke életéről, de ismeri megvilágosodásának módját, akkor ismeri őt. Sajnos, én még nem ismerem őt.

Kérdés A tizenkét hangra[3] épül a sakuhacsi?

Válasz A bambusznak megvan a maga hangja, amely a cső hosszától, illetve átmérőjétől függ. Ez nem tartalmazza a tizenkét hangot, amely megvan a természetben és az emberi hangban is. Ha valaki képes lenne arra, hogy realizálja a bambuszcsőben a természet tizenkét hangját, akár mégoly rövid kis időre is, az emberi test megérezhetné azt. Ha a test érzi őket, az érzés által a tizenkét hang természetes módon realizálódik a testben. Ez azonban a karaktertől függ: vannak, akik érzékenyek a hangokra, mások kevésbé azok. Ha olyasvalakit próbálsz tanítani, aki kevéssé érzékeny, nem fog megérteni. Aki azonban érzékeny a hangokra, természetesnek fogja venni ezt a jelenséget.

Kérdés A sakuhacsinak rögzített a mérete és formája. Négy hanglyuk van rajta a cső külső felén, s egy a hátsó, játékos felőli felén. A bambuszcsövön pedig hét csomó kell, hogy legyen. A hossza is megszabott: egy láb és nyolc hüvelyk. Ezeknek a meghatározottságoknak van valamilyen értelme?

Válasz A sakuhacsi zen hangszer, vagyis hossza meghatározott, éppen egy láb nyolc hüvelyk [icsi saku hacsi szun]. Ezt hívjuk sakuhacsinak. Minden szimbólum a mindenséget vezérlő jin és jang princípium származéka. A sakuhacsi jelképrendszerét nem lehet röviden elmagyarázni. Ha magad magyarázod, annak nem lesz sok értelme. Ráadásul, ha tisztába is kerülsz minden szimbólum értelmével, nem fog különbözni a játékod azétól, aki semmit sem tud ezekről. Akit ez érdekel, annak tanulmányokba kell kezdenie. Ilyesmivel én nem foglalkozom.

Kérdés Vannak, akik a hanglyukakat felülről kezdik számokkal jelölni, első, második, stb., s vannak, akik aluról. Melyik a helyes, melyik a helytelen?

Válasz Amelyiket helyesnek tartod, az helyes, amelyiket helytelennek, az helytelen. A számozás emberi találmány, magában a bambuszban nincsen szám. Azoknak, akik úgy gondolják, alulról felfelé kell számozni, éppúgy igazuk van, mint azoknak, akik úgy gondolják, hogy lentről felfelé. Mivel én úgy tanultam, hogy lentről kell indítani a számozást, ezt tekintem helyesnek. Aki egyszer megérti a rejtett titok, annak világossá válik, hogy a cső alsó lyuka az egy. Amikor ezt megérted, az olyan, mintha egy álomból ébrednél fel.

Kérdés A sakuhacsit a bambuszszál alsó részéből készítik, a hitojogirit[4] a felső részből. Mi a különbség a két rész között?

Válasz A különbség túl nyilvánvaló ahhoz, hogy egyáltalán érdemes legyen beszélni róla. Az emberi szív épp oly tágas, mint a mindenség, az emberek mégis korlátokat emelnek maguk köré. Így aztán nem tudnak szabadon szárnyalni. Ha valaki úgy tesz fel kérdéseket, mintha csak béka lenne egy tócsában, nevetnem kell. Nem megmondták a régiek, hogy a sakuhacsi testén hét csomó kell, hogy legyen? Manapság vannak, akik hat, sőt öt csomós hangszereket is sakuhacsinak hívnak. Az emberi szív nem változik. Ha valami tehát változik a világban, az csak azért történhet meg, mert az emberek már túl lanyhák ahhoz, hogy járt utakat kövessenek. A sakuhacsi esetén a csomók száma és a hossz a szív ügye. Nincs szükség arra, hogy a bambusz alakjával vagy a csomók számával foglalkozzunk. Ha mégis törődsz a formával, nem szabad áthágnod a hagyományokat. Ám ha az ürességre összpontosítasz, nem kell kötődnöd a járt utakhoz.
Van sakuhacsi, ami zen hangszer és van, ami szórakozásra való. A zen sakuhacsi üresség, a szórakozásra való hangszer pedig forma. A legtöbb ember a sakuhacsit szórakozásra használja, olyanok, akik zen hangszerként tanulnák, alig vannak. Én a sakuhacsival zent gyakorlok, ezért nem foglalkozom sem a hangszer hosszával, sem a csomók számával.

Kérdés Mikor rögzítették a darabok számát[5] 36-ban?

Válasz Kinko III.[6] mondta nekem, hogy az alap és az alkalmi darabok száma 36, s ezekhez jön még a három titkos darab. Még maga Kinko rögzítette így. Én magam nem vizsgálódtam ebben a témában, amit mégis tudok, nem mondhatom el.

Kérdés A darabok le vannak kottázva. Ezt mikor végzeték el?

Válasz Azt hallottam, hogy Kinko II[7] és tanítványa, Ikkan rögzítették a notációt, de erről nincs semmilyen bizonyítékom, hogyan is mondhatnám biztosra?

Kérdés Ha le tudod úgy játszani a darabokat, hogy nem térsz el a kottától, jó játékos vagy?

Válasz Nem. Aki le tudja játszani a darabokat eltérés nélkül, annak jó a memóriája, de ez még nem elégséges ahhoz, hogy jó játékos váljon belőle. A kották gondozójaként talán nem könnyű megtanulni ezt a 36 darabot? A legtöbb ember havonta képes egyet memorizálni. Az, hogy jó játékos-e valaki, nincs összefüggésben a megtanult darabok mennyiségével, mivel attól függ, hogy hogyan játszik el akár csak egyetlen darabot.
A 39 darab megvan a 36-ban,
a 36 megvan a 18-ban,
a 18 megvan 3-ban,
a 3 az egyetlenben,
az egyetlen a nem létező darabban [mukjoku],
s a lélegzet [kiszoku] az ürességben és semmiben [kjomu].
Vagyis, láthatod, a megtanult darabok száma nem számít.

Kérdés Tehát rendjén való a kottától való eltérés?

Válasz A kottától való eltérés szabályszegés. A darabokat azért rögzítették, mert attól féltek, hogy sakuhacsi játék hagyománya zűrzavarba torkollik. Ha eltérő módon játszol már kezdő korod óta valamit, vagy ha úgy játszod, ahogy számodra tetsző, akkor szóljon bár a bambusz a leggyönyörűbb hangon, a sakuhacsi nem a zen által megkövetelt minőségében szólal meg. Ha viszont csak fújod a hangszert, mert megértetted, mit jelent a sakuhacsi üressége, nem szükséges tovább foglalkoznod a kottával. A kotta eleve úgy lett megírva, hogy a kezdőt a sakuhacsi ürességének megszólaltatásához elvezesse. Nem abszurd tehát, ha valaki el akarna térni tőle?

Kérdés Semmiben sem térsz el a kottától?

Válasz A kottától nem térek el, mégis óriási különbségek adódnak a játékban. Például, te is valaki vagy, én is. A testünk közös, a hajunk is, a beleink is, mégis óriási a különbség. Gondolj csak magadra, ha arra vagy kíváncsi, miként jöhet létre eltérés annak ellenére, hogy a kottától nem tér el egyik játékos sem.

Kérdés Kérlek, világítsd hát meg, mitől jó játékos valaki, s hogyan válik valaki mesterré?

Válasz Jó játékos az, aki életre tudja kelteni a bambuszt, mester pedig az, aki teljes természetességgel, minden erőfeszítés nélkül képes megszólaltatni a felfoghatatlant. Tanulmányok nélkül azonban lehetetlen belépni a mesterek körébe. A bambusszá kell válnod, a bambuszból pedig te leszel. Egy mester az ürességben él, de a formák világában működik. Így minden darab Kjorei-vé[8] válik. A Kjorei az üresség neve s mint ilyen, minden más darab esszenciája. Az üresség maga az üresség és semmi [kjomu]. A zen gyakorlása, mint élet az ürességben és cselekvés a formák világában ennek alkalmazása önmagunkra és a szívünkre. Tapasztalat nélkül ezt persze nehéz megérteni.

Kérdés Él még manapság mester?

Válasz Nem. Senkiről sem tudok, aki megértette volna e gyakorlás lényegét.

Kérdés Mondd csak, te mester vagy, jó játékos, vagy esetleg gyenge muzsikus?

Válasz Mester vagyok, jó játékos és gyenge muzsikus. Tisztában vagyok azzal, mitől mester a mester, csak nem tudok azzá válni. Egy jó játékos teendőit gyakorlom, de még nem értem el a legmagasabb szintet. Ezek miatt nem vagyok hát inkább gyenge muzsikus?

Kérdés Melyik kortárs játékoshoz mérnéd magad?

Válasz Egyikhez sem. Ha rólam van szó, még a saját szívemhez sem tudom mérni magam, s a szívem sem mérhető hozzám; hogy lehetnék hát képes máshoz mérni magam? Amikor elgondolásaim, képzeletem és koncentrációm eggyé válnak velem, jó játékosnak érzem magam, talán még mesternek is. Minden pillanatát élvezem annak, mikor a zent gyakorlom a szívemben, magamban, amikor megvalósítom az utat. Kezemben a bambusz és csak fújom.

Ám ideje véget vetni a kérdezősködésnek és elhallgatni végre. Ezen írást „hitori mondo”-nak fogom hívni. Megírni: ez volt aztán a papír- és tintapocsékolás!

Bunszei hatodik évében (1823), késő ősszel

Remetelak, Edo, Fujo Szuga no Szadaharu





[1] Törés a gondolatmenetben. Csak később fogalmazódik meg, hogy a sakuhacsi játék mint zen gyakorlat lényege a közvetlen tapasztalás, nem pedig az intellektuális megértés.
[2] Fuke (Pu Hua, sz. 770 körül) kínai csan buddhista szerzetes, aki extrém viselkedésével hívta fel magára kortársai figyelmét. A sakuhacsi eredetmítosza szerint (Kjotaku Denki) Fuke kéziharangja (taku)  ihlette meg Csóhakut (Csang Po), aki az első sakuhacsit bambuszból elkészítette, hogy azzal a kéziharang hangját felidézze. A sakuhacsi sokáig elterjedt elnevezése is ezért volt „kjotaku” (üres harang).
[3] Utalás a kínai eredetű japán hangrendszerre, amely 12 fokú , ellentétben a sakuhacsira írodott zen szólódarabok (honkjoku) hangkészletének pentatoniájával (hon shirabe skála).
[4] A hitojogiri a sakuhacsihoz hasonló, de egyszerűbb kialakítású, kisebb méretű vertikális bambuszfuvola fajta. A XIX. század elején, Hiszamacu Fujo korában, még igen elterjedt volt művelt körökben. Elnevezése, amely szó szerint „egy csomót érintő vágás”, elkészítésének útmutatása, nevezetesen, a bambuszszál  részéből úgy kell kivágni, hogy a hangszer teste csak egy csomót tartalmazzon. Mivel a hitojogiri hossza 34,9 cm , ez csak úgy lehetséges, ha a szál felső részét használjuk fel.
[5] A Kinko iskola „eredeti darab”-jairól (honkjoku) van szó, amelyeket Kuroszava Kinko (1710-1771) jegyzett le. Az iskolák vezetői (iemoto) az iskola nevét viselik, számmal jelezve, hányadikak a sorban.
[6] Kuroszava Mijabi Dzsuro (1772-1816)
[7] Kuroszava Koemon (1747-1811)
[8] A Kjorei (üres harang) a legrégebbi sakuhacsira íródott darab címe, a hagyomány szerint ez az a kompozíció, amelyet még maga Csóhaku szerzett. A sakuhacsi iskolák repertorájában megtalálható három alapkompozíció (szankjoku) egyike, így a Kinko iskola repertorájának is fontos része.


Fordította és a jegyzeteket írta: Kenéz László

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése