A 'hitojogiri' elnevezés azt jelenti "egy csomós vágás". Tulajdonképpen elkészítési instrukció, mivel a bambuszt, amelyből a hangszer készül, a szál felső végéből kell kivágni, oly módon, hogy a cső csak egyetlen csomót tartalmazzon. Felépítése ennek ellenére nagyon hasonló a sakuhacsihoz, s emiatt gyakran annak egyfajta elődjének tekintik. Magasabb a hangja, mert rövidebb a hossza és kisebb a belső átmérője is. További jelentős különbség, hogy a peremfúvóka (utagucsi) nem olyan mély, hogy a bambuszcső belsejéig érne, ezért a szélhasító (labium) nem ívelt, mint a sakuhacsié, hanem egyenes. Kisebb tehát a rés az ajak az él között, emiatt a hangszer hangja is sötétebb tónusú és a kevésbé levegős, mint a sakuhacsié. Többnyire barnára festik és fekete pántokkal védik a repedéstől.
Mintegy kétszáz éven keresztül igen nagy népszerűségnek örvendett. Olyannyira, hogy még Ikkjú Sódzsun hangszerét is a hitojogirivel azonosították, noha a legendás zen mester verseiben szereplő fúvós hangszer mibenléte ismeretlen. Mindenesetre a művelt rétegből nagyon sokan játszottak hitojogirin a saját szórakoztatásukra a 17-18. században, sőt a hangszer még a 19. század elején is létezett. Íme egy ábrázolás egy kedélyes társaságról, akik hitojogirivel muzsikálnak:
Nem könnyű megszólaltatni, nagyon kicsi rajta minden a sakuhacsihoz képest. Szűk a fúvóka, a meri-kari csak nehezen kivitelezhető és kicsik a hanglyukak, vagyis kazasira sem igen van mód. További hátránya, hogy csak másfél oktáv a hangterjedelme, azon túl a hangok kiszámíthatatlanná válnak.
Egy igen régi dallam, a Kamijo, így szól a hitojogirin.
Biztos, hogy érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a felvételen látható hangszerjátékos nem egy bácsika valamelyik japán vidéki szeretetotthonból, aki időskori hobbijának hódol azzal, hogy egy muzeális instrumentumon gyakorolgat, hanem egy igen nagy nevű hangszeres mester, Fudzsijosi Etuzan. Csak annyit róla, hogy éveket kell várnia annak, aki tőle szeretne tanulni.
A legnagyobb nehézséget mindig az jelenti, ha egy idegen kultúrával találkozunk, hogy ne a magunk mércéjében és értékrendjében helyezzük el. De ha nincs más, mit tegyünk? Mindenki mélyedjen el a nyakáig a japán zenében? Ez nyilván nem várható el. A köztes, sok kérdőjelet felvető megoldás, ha mindkét kultúra ad bele valamit, vagyis kelet adja a hangszert, nyugat meg a játékmódot s ha mindez egy olyan kompozíció kapcsán történik, amelyet a keleti és a nyugati zenei világ már eleve együtt inspirált, az idegenség egzotikummá szelídül. Hallgassuk tehát, miként játssza egy mozifilm főtémáját a hitojogirin egy nyugati sakuhacsi játékos:
A hangszer otthon is viszonylag könnyen elkészíthető (lásd a Tenpukunál), a cső hossza 34,8 cm, így alaphangja (fu) a normál a hang. Az utagucsit a belső peremig kell csiszolni. Fogástáblázata:
 |
| A hitojogiri fogástáblázata. Forrás: shakuhachi-genkai.com |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése