Pages

2016. január 27., szerda

Dzsiuta


A szankjoku énekkel. Nagyon nehéz. Az ének a fő szólam, de meglepő módon, a hangszerek nem kísérik vagy követik az énekszólamot, hanem anticipálják. Ennek ellenére nem a hangszer vezet, hanem az ének. Na, ezt kell összerakni. Alább a Curu no koe sakuhacsi kottája (a jobb oldali öt oszlop)

2016. január 25., hétfő

Szankjoku


A japán trió formáció: koto, samiszen és sakuhacsi. Elkezdtünk próbálni. Dzsura szannal és Keidzsi szannal, aki énekel is. Curu no koe. A daru éneke. A szöveg Gyula kicsit módosított nyerfordításában alább olvasható. Egy kép az első próbáról.



A daru éneke (Curu no koe)

Az épület bejáratánál esett az eső.
Nem volt hova mennem.
Oszaka egyik negyedében találomra megszálltam egy fogadóban.
Ott találkoztam veled.
Az esős éjen hajnal hasadtig beszélgettünk meghitten.
Azt mondtad, hogy szép vagyok.
Azon merengtem, vajon tényleg ezt gondolod-e,
mikor meghallottam egy daru énekét.
Ezzel eldőlt, hogy a társad leszek.
Azt mondják, "a daru 1000 év",
ezért kérem mostantól, hogy még több ezer évig,
örökké légy velem,
hogy hajunk együtt őszüljön meg.

2016. január 14., csütörtök

Sakuhacsi kurzus indul!


A Tan Kapuja Buddhista Egyház kezdő sakuhacsi (japán bambuszfuvola) kurzust indít 2016. februárjától, heti egy órában. A 15 alkalomból álló kurzus célja, hogy a résztvevők elsajátítsák a hangszerjáték alapjait, zenei kompetenciákat szerezzenek, megismerkedjenek a zen buddhista sakuhacsi darabok sajátosságaival, valamint hogy elméleti tudást és gyakorlati tapasztalatot nyerjenek a fúvós hangszeres meditációról.

Helyszíne: Tan Kapuja Buddhista Egyház (1098 Budapest, Börzsöny u. 11.)

A kurzus pontos ideje és kezdési időpontja: a jelentkezőkkel való egyeztetés után, a délutáni vagy esti órákban.

A kurzus részvételi díja: 7500,- forint.

A résztvevők szükség szerint, kaució ellenében tanulóhangszert igényelhetnek.

Jelentkezni a kenez.laszlo(kukac)gmail(pont)com email címen lehet, ahol további információ is kérhető.

Jelentkezési határidő: 2016. január 25.

2015. december 28., hétfő

Tozan sakuhacsi


Ma megkaptam a kezembe ezt a csodálatos hangszert, hogy rajta játsszak. Ezúton is köszönöm a hangszer tulajdonosának ezt a nemes gesztust. Nem nevezem meg őt, nem igényli. Ez még nemesebb gesztus. Jó magasra fel van téve ezzel a léc, minden szempontból...

2015. december 2., szerda

Hicsiriki

A korábban már említett dupla nádas hangszerről van szó. Az alábbi kis dokumentumfilmben, amely a gagakuban használt hangszereket mutatja be, a hicsiriki is meghallgatható (2:41-től).


Nem semmi, ugye? Kőkemény munka. Ha megvan a hangszín, akkor már könnyű felismerni a gagaku zenében is. Az Etenraku című legismertebb darabban például így szól.




Ez aztán a kihívás! Akinek kedve támad rá, a Budai Magán Zeneiskolában van tanuló hangszer!

2015. november 27., péntek

Japán zenei workshop és koncert

Ma debütáltunk Gyulával a Budai Magán Zeneiskolában. Koto és sakuhacsi. Játszani egy szál kislámpa fényében nagy élmény volt, mély gyermekkori emlékeket ébresztett, noha akkor még hangszeren sem játszottam, sőt, még Japánról sem tudtam semmit. Talán magamról már igen, de ebben nem vagyok biztos. Mármint akkor, mert most tudom, hogy vagyok:) De vissza: reméljük, ennek lesz folytatása.

Csordás Gyula (koto) és Kenéz László (sakuhacsi) Fotó: Strádi Andrea


Ami még nagy élmény volt: megfújtam egy hicsirikit, a Gagaku duplanádas kis hangszerét. Kicsi, de óriásit szól. Nem mondom, hogy szerelem első látásra, de azért hatott rám. De akkora támasz kell hozzá, hogy ember legyen a talpán, aki ezt bevállalja. De hát ilyen a kihívások természete, vonz és taszít, inspirál és szorongat egyszerre. 

2015. november 18., szerda

Zen meditáció és szertartás


A Tan Kapuja Zen Közösség vendége voltam. Meghívtak, hogy mutassam be a hangszert, de megragadtam az alkalmat és elmentem a meditációra, majd a szertartáson is részt vettem. Hadd ne a hangszer bemutatásáról írjak itt, hanem inkább arról, amivel a sakuhacsi játék lényegileg egy, a meditációról. Méghozzá, s ez talán érdekes lehet, különösen az egyedül meditálóknak, a közös meditációról.

Bevallom, eléggé izgultam, mert egyedül sok mindent csinálhat az ember, de közösségben ugyanaz a dolog teljesen más arcát mutatja. És valóban. A félórás meditáció első negyedórájában két állapot váltakozott: az izgalom és a hirtelen rám törő, ellenállhatatlan álmosság. Ilyen esetben az ember otthon már feladja, itt erre egyszerűen nincs mód. Úgyhogy kitartottam.

Érdemes volt, mert amikor a mester, Anti, Dobosy Antal felállt a kjószakuval (azzal a hosszú bottal, amellyel frissítő, gyors csapásokat mér annak nyakára vagy hátára, aki kéri) és meghallottam a kettős csattanásokat, hirtelen teljesen más állapotba kerültem. Pusztán a hang elegendő volt, hogy kitisztuljon a fejem. Egy csapásra, lehetne mondani stílszerűen. A testtartásom is megváltozott, s innen a második negyedóra már csak könnyed jelen volt.



Nem vállalkozom mindennek mélyebb elemzésére, legalábbis itt nem. De világos, hogy az egész meditációs élményben döntőfontosságú volt, hogy nem vagyok egyedül. És ez számomra teljesen új élmény volt. Köszönet érte. 

De hogyan kapcsolódhat össze a sakuhacsival egy közös meditáció? Nos, könnyedén. Az alaphang folyamatos megszólaltatása húsz percen keresztül napi gyakorlat a komuszó szerzeteseknél az újjá alakult rendekben. Más darabokat is játszanak együtt, különösen nyilvános eseményeken, de ez az alapgyakorlat a falak között zajlik és nem az a célja, hogy minden résztvevő befújja a hangszerét, hanem az, hogy közösen fújja be.

Ilyet még nem próbáltam, csak képzeletben tudom összerakni a hangszer megszólaltatásának tapasztalatát a közös meditáció során átéltekkel. Eddig ez nem jutott eszembe, de jó lenne megcsinálni valahogyan. Jó lenne, ha mások is fújnák a sakuhacsit, akár csak az alaphangot. Jó lenne megtapasztalni, hogy milyen a hangszeres meditáció úgy, hogy más is meditálva játszik.

Majd egyszer.